Bibliai versek erről: Anxiety
Bible verses about Anxiety
Anxiety can feel like a heavy weight, but scripture offers a lifeline of hope and peace. Exploring Bible verses about anxiety isn't about finding a quick fix, but about cultivating a deeper understanding of God's presence in our struggles. These verses reveal a God who sees our worries, invites us to cast them upon Him, and promises unwavering support. Through scripture, we learn to replace fear with faith, knowing that we are held securely in His loving hands. Let these verses be a source of comfort, guidance, and a reminder of the strength we find in trusting God amidst life's uncertainties.
Leghasznosabb versek
Kezdje tanulmányát ezekkel a gondosan kiválasztott passzusokkal
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.
Ekkor monda néki Zebul: Hol van most szád, melylyel mondád: Kicsoda Abimélek, hogy szolgáljunk néki? Nem ez a nép-é az, a melyet kisebbítettél? No, most vonulj ki ellene, és harczolj vele.
És a te szolgálódnak két fia vala, kik összevesztek a mezőn, és mivel nem vala senki, a ki őket megvédte volna, az egyik megsérté a másikat és megölé.
Scripture Passages
Felkelvén azért Dávid a földről, megmosdék és megkené magát és más ruhát vőn magára, és bemenvén az Úr házába, imádkozék. Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és evék.
Veteményeiteket és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja.
És felelvén egy főember, a kinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda Elizeus: Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.
Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;
Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
Mert hívogaták a népet az ő isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit.
Meghallák pedig Izráel fiai, hogy ezt mondják vala: Ímé a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége oltárt építettek átellenben a Kanaán földével, a Jordán mellékén, Izráel fiainak oldala felől.
Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
És monda Dávid Ákhisnak: Ha kedvet találtam előtted, adj helyet nékem valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjam: miért laknék a te szolgád veled a királyi városban?
A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.
Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt.
Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és borom is van a magam és a te szolgálód és emez ifjú számára, ki szolgáddal van, úgy hogy semmiben sem szűkölködünk.
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
Akkor borotválkozzék meg, de a varat le ne borotválja; a pap pedig másodszor is rekeszsze külön a varas embert hét napig.
Hogyha elfordultok az ő utaitól, még tovább is otthagyja őt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.
Saul pedig és az ő fia, Jonathán és a nép, mely körülöttök található vala, Benjámin városában, Gébában tartózkodának, és a Filiszteusok Mikmásnál táborozának.
A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
Ímé, egy erős és hatalmas jő az Úrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása: földhöz veri kezével azt!
És kiterítik azokat a napra és a holdra és az égnek minden serege elé, amelyeket szerettek, és a melyeknek szolgáltak, és a melyek után jártak, és a melyeket kerestek, és a melyek előtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén!
Legyen azért az Úr ítélőbiró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedből.
A ki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!
Ímé napok jőnek, és elvitetik, valami házadban van, és a mit csak e mai napig gyűjtöttek eleid, Bábelbe; nem marad semmi meg, ezt mondja az Úr!
Majd elindulának Kádesből, és jutának Izráel fiai, az egész gyülekezet a Hór hegyére.
Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
És vőn mintegy ötezer férfiút, és lesbe állítá őket Béthel és Ai között a városnak nyugati részén.
A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
Most azért hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe.
These Bible verses on anxiety offer a powerful reminder that we are not alone in our struggles. They highlight God's unwavering presence, provision, and peace, serving as anchors amidst the storms of life. Whether it’s through casting our anxieties on Him, meditating on His promises, or finding strength in prayer and community, the scriptures provide tangible pathways to navigate anxious thoughts and feelings. Ultimately, these verses encourage a shift in perspective, urging us to fix our eyes not on the overwhelming circumstances around us, but on the steadfast character of God. By reflecting on these truths and actively applying them to our daily lives, we can cultivate a deeper sense of trust and find lasting relief from the grip of anxiety, embracing the peace that surpasses all understanding.