Bibliai versek erről: Man
Bible verses about Man
Understanding "Man" through scripture is pivotal to grasping God's grand narrative. The Bible reveals our creation in His image, a testament to inherent worth and potential for divine connection. Exploring verses about humanity illuminates our purpose, struggles, and ultimate redemption through Christ. It unveils our dual nature – both dust and divinity – urging us to embrace humility while striving for spiritual growth. Studying these passages fosters self-awareness, compassion for others, and a deeper understanding of our role in God's plan, empowering us to live more authentically and purposefully in His light.
Leghasznosabb versek
Kezdje tanulmányát ezekkel a gondosan kiválasztott passzusokkal
És meggyűlölé őt Amnon felette igen, mert nagyobb lőn gyűlölete, melylyel gyűlölte őt, a szeretetnél, melylyel őt megszerette vala. És monda néki Amnon: Kelj fel, eredj dolgodra.
Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat.
Scripture Passages
Adj nékünk hét embert az ő maradékai közül, a kiket felakaszszunk az Úr előtt, Saulnak, az Úr választottjának Gibeájában. És monda a király: Én átadom.
Akkor mondának a királynak: Annak az embernek a házából, a ki megemésztett minket, és a ki ellenünk gonoszt gondola, hogy megsemmisíttessünk, és meg ne maradhassunk Izráel egész határában;
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.
Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, a melyet az eső fölnevel.
Jonathán pedig felele Saulnak, az ő atyjának, és monda néki: Miért kell meghalnia, mit vétett?
Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled.
De mikor Gileádnak a felesége is szült néki fiakat, és megnőttek az ő feleségének fiai: akkor elűzték Jeftét és azt mondták néki: Nem fogsz örökösödni atyánknak házában, mert más asszonynak vagy a fia.
És Sámuel monda az egész népnek: Látjátok-é, a kit választott az Úr? hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiálta az egész nép, és monda: Éljen a király!
És minden ruha, és minden bőr, a melyre a magömlés kihat, mosattassék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig,
És megjelentek az egész népnek főfő emberei, az Izráelnek minden nemzetségei az Isten népének gyülekezetében, négyszázezer gyalogos, fegyverfogható férfiú.
És az fogada méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Hérnek.
És nézze meg a pap azt a test bőrén lévő fakadékot. Ha a szőr a fakadékban fehérré változott, és ha a fakadéknak felülete mélyebben van az ő testének bőrénél: akkor poklos fakadék az. Mihelyt látja ezt a pap, tisztátalannak ítélje azt.
Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt.
És az annakfelette monda néki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jőne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-é itt valaki? mondjad: Nincsen!
Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.
Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
És mondának az Izráel férfiai Gedeonnak: Uralkodjál felettünk te és a te fiad és a te fiadnak fia, mert megszabadítottál bennünket a Midiániták kezéből.
És megnézi a pap, és ímé a testök bőrén lévő foltok halavány fehérek: a bőrön fakadt sömör az, tiszta az az ember.
Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt.
És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, a mi a vessző alatt átmegy, a tizedik az Úrnak legyen szentelve.
Paráználkodék pedig nála az ő ágyasa és elméne tőle atyjának házához, Júdának Bethlehemébe, és ott maradt négy hónapig.
Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
A verem ura fizessen; pénzül térítse meg azok urának, a hulla pedig legyen az övé.
És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.
Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
És azon a napon, melyen Elkána áldozni szokott, Peninnának, az ő feleségének, és minden fiának és leányának áldozati részt ád vala;
Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatéríthesse annak, akkor maradjon az ő eladott birtoka annál, a ki megvette azt, egészen a kürtölésnek esztendejéig: a kürtölésnek esztendejében pedig szabaduljon fel, és újra övé legyen az ő birtoka.
A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.
Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.
És mondának: Örömest néked adjuk. És leterítettek egy ruhát, és mindenki arra dobá a fülön függőket, melyeket prédául ejtett.
És fiat szűle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.
Mert minden testnek élete az ő vére a benne levő élettel. Azért mondom Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az ő vére; valaki megeszi azt, irtassék ki.
De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magokhoz a házba és bezárák az ajtót.
Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.
Exploring these Bible verses about man reveals a profound narrative: from creation in God's image, imbued with purpose and dominion, to the humbling reality of our fallen nature and the subsequent need for redemption. These scriptures underscore our inherent worth, spiritual capacity, and the weighty responsibility of stewardship. Ultimately, they paint a picture of humanity as both magnificent and flawed, capable of great love and devastating sin. Meditating on these passages invites introspection. How are we reflecting God's image in our daily lives? Are we actively pursuing righteousness and fulfilling our God-given purpose? Let these verses serve as a constant reminder of our potential for good, the ever-present call to humility, and the transformative power of God's grace in shaping us into the individuals He intended us to be.